Sziasztok!
Most nem igazán egy kihívást szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani, hanem sokkal inkább egy jótékony cselekedetet. Természetesen, akik félnek a kutyáktól valamiért vagy nem szeretnek korán kelni a hétvégén azoknak így is ki kell lépnie a komfort zónájából, de ez sokkal kevésbé az egyénről szól, mint inkább arról, akivel és amit tesz. Egész pontosan egy szeretet éhes kutyusról, aki a mindennapjait egy ketrecbe zárva tölti 5 négyzetméteren éveken keresztül és a vele való foglalkozásról.
Gondolom kitalálhattátok, hogy amire ösztönzünk titeket és amire felhívjuk a figyelmetek az a kutyasétáltatás egy menhelyen. Attól függetlenül, hogy valami jó dolgot teszünk ez nem csak a sétáltatott kutyának nagyon nagy élmény.
A csapatból többünknek nincs kutyája, mivel Budapesten lakunk, a legtöbben kert nélkül lakásban, dolgozunk, tanulunk, sportolunk délután társasági életet élünk, ritkán vagyunk eleve otthon. Ezért értelemszerűen akármennyire is szeretnénk, nem fér bele egy kutya, hiszen szegény állat egész nap elhanyagolva csak a lakásban szenvedne, ezért tudatosan annak ellenére, hogy szeretnénk nem tartunk kutyát.
Viszont amikor lenne rá az a napi 2-3 óra, sétáltatni, esetleg hétvégén amikor jobban ráérünk, egy kicsit mi is úgy érezhetjük, hogy van egy kutyulink, azzal, ha ellátogatunk egy menhelyre. Szomorú, hogy ők ilyen helyzetbe kerültek, sokukat még bántalmazták is, de aki már volt menhelyen, tudja, hogy nem hazudok amikor azt mondom, hogy az ember legalább ugyanannyira teszi magáért is mint a kutyuért akit megy látogatni.
Úgyhogy szeretnénk titeket arra ösztönözni, hogy keressétek meg a hozzátok legközelebbi menhelyet, nézzétek mikor van nyíltnapjuk és látogassatok el legalább egyszer, hogy megtapasztaljátok ezt az élményt számotokra, mert nehéz leírni.
A következő kihívásig,
Sziasztok!
Comments