Stoppolás mint bizalomjáték?
Ketten azt a feladatot vettük a nyakunkba, hogy stoppolva eljutunk Budapestről Siófokra. Mivel ez egy nem megszokott feladat nemhogy nekünk szerintem az emberek 90%-ának. Így jogosan izgultunk mikor már az ötlet egyáltalán felvetődött a csapat megbeszélésen. Sajnos hazánkban nincs kultúrája a stoppolásnak vagy legalább is nem jellemző, ez pedig tovább növelte az aggályainkat. Őszintén mondhatom a csapat nevében, hogy nem kicsit voltunk bizalmatlanok a dolgot illetően. Vajon lesz-e valaki, aki egyáltalán meg áll nekünk? Ezért úgy voltunk vele, ha félóráig nem érkezik senki, aki megállna és felkarolna minket legalább egy darabig, akkor az egész ötletet elvetjük. Azonban nem tudni, hogy szerencse, vagy csak az emberek segítőkészsége volt az oka, de elég hamar útnak is indultunk egy kedves sofőrnek köszönhetően.
A feladatról azért azt érdemes tudnotok, hogy mindössze csak ketten csináltuk meg, mivel úgy gondoltuk, hogy 5 embert egyszerre senki se fog felvenni. Nem sok olyan autó van, amely legalább 6 személyes lenne. Úgy gondoltuk több esélyünk van, ha kevesebben próbálkozunk. Egyedül senki sem szeretett volna utazni, és egy ilyen helyzetbe kerülni, így tehát ketten indultunk útnak.
A sofőr, aki felvett minket Budapesten nagyon kedves és segítőkész volt. Az egész út nagyon jó hangulatban telt, és az utazási idő nagy részét végig beszélgettünk. Túl kellett lendülnünk a kezdeti sokkon, utána viszont kellemes volt a hangulat. Nagyon pozitív élmény volt, erre pedig egyikőnk se számított.
A fuvarunk egészen Balatonvilágosig repített minket, ahol mi úgy döntöttünk tartunk egy kis pihenőt. Kerestünk egy part melletti éttermet, ahol meg tudunk „ebédelni” mielőtt folytatjuk az utunkat. Bár étterem helyett egy kis vendéglőt találtunk a Sárkány konyhát. Szerettünk volna még világosba eljutni a kitűzött célunkhoz. Azonban lehet kicsit mi is túlságosan kényelmesre vettük a tempót, vagy pedig az élmény hatására nem nagyon vettük észre, hogy elrepült az idő. A parton vettük észre, hogy már lassan megy lefele a nap. Ezért úgy döntöttünk, tovább nem folytatjuk a kalandjainkat mert már így is eléggé izgalmasra sikeredett. Felmentünk a parttól a vonatállomásra, ahonnan pedig vonattal hazaindultunk. A szokásos MÁV késésnek köszönhetően, mire haza értünk teljesen kipurcantunk. Bár nagyon pozitív volt az élmény, roppant fárasztóra sikeredett. Nem véletlen tehát, hogy már este 9 körül kidőltünk.
Ez lett volna a mi kis stoppoló challenge-ünk. Remélem legalább annyira élveztétek a beszámolót, mint mi a kalandot. Nem sokára érkezünk egy újabb izgalmas beszámolóval egy újabb challenge-ről! Figyeljétek a közösségi oldalainkat, vagy blogunkat, nehogy lemaradjatok az újabb érdekes tartalmainkról!
Sziasztok!
Comments